FELKÖSZÖNTÉS

Miljom átok! bort a billikomba,

Részegítő, lánghullámu bort!

Mely keservet és bút martalékul

A felejtés örvényébe hord.

Bort öblébe váltig a kehelynek.

Bort elémbe szakadatlanúl!

Idenézzen a puszták homokja,

És ha nem tud inni, megtanúl.

Kedvben ég e csont velője máris,

És eremben a kéj habja forr;

Üdv neked, te mámorok homálya!

Üdv neked, te mámor anyja, bor!

Hah, e kancsó a mesés világnak

Feneketlen hordaja talán?

Bort belé! mert nem szivelhetem, ha

Puszta szájjal ásitoz reám;

Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam -

Éljen a nemes keblű barát,

Ki, midőn a vész harangja zúgott,

Szent hűséggel nyujtá jobb karát;

Éljen a világ dicső folyása...

És az élet... és a szép világ...

S az igazság védpalástja, mely az

Üldözöttnek menedéket ád;

Éljen a sziv biztató vezére,

A varázsdalt pengető remény;

Éljen a menny, a pokol és minden,

Minden éljen... oh csak vesszek én!

Pápa, 1842. november 1.