FURCSA TÖRTÉNET

„Öcsémuram, vigyázzon magára,

Vagy inkább az oldalbordájára;

Fiatal is, szép is a menyecske -

Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.”

‘Bátyámuram, mit nem kell hallanom?

Szomorú az eset, ha úgy vagyon;

No de míg másnak fúja kásáját,

Meg ne égesse a maga száját.’

„Öcsémuram! mit gondol, az égre?

Az én öregem ezt már túllépte...”

‘Hja, a sót vén kecske is megnyalja.

Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.’

Így az agg szomszéd jó indulatja

Öccseurát gyakran látogatja;

S sosem hiányzik ilyetén lecke:

Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya

Öccs’urától elmarad sokára.

Megtudni, hogy mi ennek az oka,

Öccseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,

Már készült is erősen reája,

Mit feleljen? ha majd szól a lecke:

Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya

Jó tanácsával elő nem álla;

Hanem, ülvén a kemence mellett,

Nagy szomorún ilyen szókat ejtett:

„Öcsémuramnak igaza vala,

Mikoriban azt mondotta, hogy a...”

S felsikolt felesége magzatja,

S a jó öreg - mit tegyen? - ringatja.

Dunavecse, 1842. október