CSAL

Völgy homályán, fák hüsében,

Kert megett,

Zeng a lantos hév szerelmi

Éneket.

Zeng, ha gyúl a rózsahajnal

Keleten,

Ha nyugodni bérc megé a

Nap megyen.

S szép tavasszal, nyár hevén, hüs

Őszön át

Pengeti a szerelemnek

Hév dalát.

S édes díja zengzetének,

A leány

Ha kacsingat által a kert

Ajtaján.

Jő a tél, és megnyil a kert,

És ragad

Kebelére a leány - más

Boldogot.

A csalódott megy kinok bús

Éjjelén,

S hallgat a dal lantja néma

Idegén.

Dunavecse, 1841. május 27.