A DRÁVÁN

Marburgnál

Zúgó habjaidba szórom

E virágfüzért,

Dráva! Hajtsd alá, s a partra

Tedd, midőn hazámba ért.

Bárha dúlt lesz akkorára

Dísze s hervadott,

És özönnel kelyhe nem hint

Szerte éden-illatot.

S mondjad: ilyen a honáért

Lángoló kebel,

Melyet a sors zivatarja

Tőle messze sodra el.

Marburg, 1840