PETRICS SOMÁHOZ

Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom

Petrics, és e szű öröm-érzeteknek

Tengerében leng, s feledem keservem,

Hogyha te zengesz.

Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnék

Bőven én néked dalodért; de sorsom

Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifju

Nyerhete tőle.

Hát legyen versem dijad és jutalmad,

S majd ha a végzet kiszakaszt karodból

Engem; olvasván ezeket, lebegjen

Dalma eszedben.

Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember 4.