ELSŐ SZERELEM

Szép a rózsa hajnal-ébredése,

A leányka arculatja szebb volt.

Messze bércek kékellő homályán

Bájjal ég az arany esti csillag;

A leányka nefelejcs-szemében

Tündérfénnyel szebb csillagzat égett.

Csattogánynak zengeménye nyájas

Csendes éjjel, viruló berekben;

Nyájasabban kelt a lányka hangja

Ajaki paradicsom-kertéből.

És ha tiszta a liget virágit

Gyémánt-cseppel éltető patakcsa:

Tiszta volt a lyányka keble szinte,

Tiszta szíve, tiszták érzeményi.

A leánykát hévvel én szerettem,

Őt szerettem első szerelemmel,

Érte gyúltam őrült gerjelemben,

S haj, a végzet elszakaszta durván,

Elszakaszta mindörökre tőle!

Hagyjatok, ha néha álmim őtet

Elragadtan a dicsőet festik,

Oh barátim, hagyjatok zokogni:

Veszteségem szörnyü, mondhatatlan!

Sopron, 1839. őszén