BOSZÚ

Kecses tavasz virúla;

Vidám tekintete

Berkemnek kebelébe

Rózsákat űltete.

Mosolygtak a tavasznak

Bájgyermeki felém,

S én bíbor bimbókat

Enyelgve tördelém.

De látta a leányka

Könnyelmű tettemet,

S testvéreit boszúlva -

Kitépte szívemet.

Azóta létem árva,

Kietlen pusztaság,

Mint, melynek elraboltam

Diszét, a rózsaág.

Sopron, 1839. őszén