Száz év se, és dalol a szél...

Száz év se, és dalol a szél,

fütyöl a szél sirom felett.

Testvéreim, kik éltek itt,

azt kérem én, szeressetek.

Nem voltam én hős, ámde több,

mint aki eggyel kérkedett,

száz év se és dalol a szél,

röhög a szél fejünk felett.

Mit is hagyok itt - - -

egy életet, egy gyereket,

száz év se és dalol a szél,

fütyöl a szél sirom felett.

Egyhangu az én énekem,

azt mondanám, szeressetek.

Egyhangu az én énekem,

azt kérem, hogy szeressetek.

- - - - - - - - - -

ki önmagának sose lett

- - - - - - - - - - áldozata

- - - - - - - - - -

Voltam mosolygó és komor,

piros, fekete, víg, beteg.

A teste ép, a lelke korcs (?)

Szeressetek, szeressetek.