Lia

Nagy, lusta s bánatos vagy,

nincs benned érzés, gondolat.

Imádunk s megvetünk, de velünk

te nem törődsz sokat.

Mást néha felvídít még

egy mámorittas, röpke perc,

te nem örülsz s busongasz,

mindég vihogsz s nevetsz.

Langyos, fehér a húsod,

szived üres és cinikus,

s álmos, meleg vagy és hizelgő,

mint egy komoly cicus.

1905