Karácsonyi dal

Egy barátomnak

A mi kedélyünk rég kihamvadt,

fagyos, hideg az ünnepünk,

lelkünkre hull a téli harmat.

Jeges vidékre tévedünk,

és álmodunk dicsőbb valórul,

s a fergeteg táncol velünk.

Agyunkba duzzadozva tódul

sok új, hatalmas gondolat,

de a fánkról kopott dió hull.

A gyertyalángunk ellohad,

füstölve pattan rajt a szikra,

s kékes, kialvó lángot ad.

S rásüt vonagló arcainkra.

1905