Délután

Az asztalon ott vannak még a morzsák,

a jóllakott gyomor butult, nehéz.

A homlokokra ráleng a komorság,

a rózsakedv ásító görcsbe vész.

Az udvaron csipog künn a baromfi,

bágyadt közönnyel andalog a nap.

A vén kutyánk is lusta már bolyongni,

elnyúl a langyos kőlépcsők alatt.

Az ablakot kinyitják, s rajt ezüstlő

magasba lengő, kék sugáru füst jő,

az úton egy-egy ember megy tova.

Megszólal álmosan a zongora,

s míg pang az élet, itt véresre festve,

kormos köpenybe megjelen az este.

1905