Mahomet

Az árva Mahomet ült elhagyottan,

s majd álmodozva porcsibét csinált

a nagy arab pusztán a hő homokban,

majd játsza hódítót, papot, királyt.

Később kifáradt, s andalogva nézte,

mint ontanak szikrát a csillagok.

Rájuk meredt, s nem vette ő sem észre,

amint szelídeden elszunnyadott.

S távol egy ócska viskó állt maga,

forró remények duzzaszták a lelkét,

és rázta már galyát a tubafa.

Érezte, szenvedése elmulik.

Nehéz fejét lágyan kezükbe vették

a zöld-ruhás, éjjel-szemű hurik.

1905