Fohászkodás

Agyvelőm.

Szemeim.

Szemeim, ti lámpák,

fényt nekem, nagyobb fényt.

Tüdőm te,

vitorla,

vedd föl a vad orkánt, s szállj az ismeretlen

vészes óceánon.

Ereim,

kötelek csillagokat verő

árbóc tetejében,

lüktető, nem-meszes, rugalmas ereim.

Szivem te,

haragos lila-piros ököl,

dörömbölj.

Édes barátaim, titkos cselédjeim,

ekképp fohászkodik hozzátok ma pogány,

nem-gőgös uratok,

s tisztábban, mint aki bálványok előtt nyög.

Rajta, amíg lehet,

agyvelőm,

szemeim,

tüdőm te, ereim,

szivem, te is, szivem,

hajrá, csak azért is.

Fogaim, izmaim.

A többi hazugság.

1932