Kő

Elfordultak azok, akiket szerettem.

Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.

Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem.

Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.

Halálordítás szólt az anyaméhből.

Véres kezével megütött a gyermek.

Most járok az utcán. Lóg a kabátom.

Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.

1929