Ordítás az erdőben...

Uram, irgalmazz! Add nekem kegyed!

Elmúlt megint egy év a régi csendben!

De most fölordítok egyszerre! Negyven!

Eszembe jut minden! Hová megyek?

Hová viszel? Tán pihenek egyet?

E kőre itt! Hagyj kissé megpihennem!

Vagy mint a vásott gyermek bőgni: nem! nem!

Nem akarom! De hogy? De mit tegyek?

És mentem eddig, nem gondolva, merre,

beléfogózva atyai kezedbe,

de most velőm és vérem összefagy.

Amint vezetsz itt e homályos erdőn

és nem látlak, én Alkotóm! Teremtőm!

Én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy?

1929