Vázlat

Utállak étel, melyet megzabálok,

utállak condra, melyet viselek.

Téged szolgállak keshedő ebédem,

téged urallak foszladó ruhám.

Vagyok az ostoba anyag cselédje,

ki úr voltam a szellemek fölött.

Az életem már régen másoké lett,

s most másoké lett az én ételem.

Rabságomnak ki látja végre végét?

S ki látja meggyalázott arcomat?

Jaj énnekem, mert mérgez a falat már,

és fojtogat koldusi köntösöm.

1927