Vándorúton

A percek, a napok rohannak,

ez az örök alkonytalan nap,

nincs vágya, árnya, nincs reménye,

vakul rohan, s tart mégis egyre

sötét a fénye.

Megyünk, megyünk, nem tudva merre,

habozva, sírva, égve, merve,

s fehéren és holtig gyötörve

belébukunk egy hűs gödörbe.

1907