Állatok beszéde

Medve

- Mindig ölelnék, mindent, a világot,

a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,

vagyok a lompos és otromba jóság,

a láncravert, esetlen szeretet...

Vadkan

- Zrinyi Miklósnak aljas gyilkosa.

Röfögve száz alakot öltök,

s amint elbántam a dicső magyarral,

ármánykodással vagy kemény agyarral

irtok a földön mindenféle költőt.

Víziló

- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!

Leírni szörnypofám nincs semmi szó!

Iszonyú száj, hús-poklokhoz nyiló!

Négyszögletes tömb, kétezer kiló!

Grammban kimondva ép két millió!

Egyiptom álma! Roppant vízió!

Lidércnyomás! Húszmázsás víziló!

Nyúl

- Bátor vadász, ki átlövöd acéllal

alázatos és tiszta szívemet,

tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,

ki meghalok, az életért zokogva,

mint az egyéves, síró kisgyerek.