Az én családom nagy, erős volt

Az én családom nagy, erős volt.

Egy fergetegre meg nem ingott.

Dörögtek háza kapujában

a hintók.

A nő szelíd, a férfi harcos

hívő, hatalmas, pénze-vesztő,

s az élete vidám-viharzó

menyegző.

Most szerteszórva bujdokolnak

úri szolgák, úri cselédek.

Imádkoznak, sóhajtanak még

szegények.

Cigányzene száll a nyomukba,

mirtusz-csokor és pipafüst még

belengi kárhozott fejüknek

ezüstjét.

Az asztaluknál mások ülnek,

övék az emlék és a semmi.

Így tér a tékoz ivadék ma

pihenni.

Tán bírta volna még tovább is,

de egy halálosat kiáltott,

s azzal bukott, szépen, mi szép volt,

az áldott.