Már néha ott ülök velük

Már néha ott ülök velük.

Enyém boruk és kenyerük,

de akkor eljön a Gonosz

s megostoroz.

Az ostora sosem hever.

Mindig ördög-keményre ver,

s mint dactól égő angyalok,

erős vagyok.

Ígéretföldem ajtaját

bezárja, áldott-rossz barát,

és megmutatja, merre van

az én utam,

Ő tépi föl, ha fáj a vad

élet, véresre szájamat,

jajomnak ő ad nyelveket

s perelhetek.

Vásott teremtő, bús erő,

jobb, mint a jó, igaz-verő,

ős, bibliai, furcsa rém,

megáldlak én,

mert azt kiáltod, légy te más.

Dal csöndbe. Zajba hallgatás.

Időbe jel. Zordércü tömb.

Több és különb.