Kis Mariska

Vidám és rettenetes középkori ballada. Énekli egy kikiáltó.

A kis Mariska víg leány volt,

a kis Maris táncolt sokat

és nevetett és hahotázott

vigyázzatok jól, kisleányok -

ó jaj,

a kis Mariska megrohadt.

Farsangba még azt mondta: ujjé,

s pezsgőbe tartott feredőt.

Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,

és vékonyan járt, mint a sóhaj -

ó jaj,

a koldus is nevette őt.

Aztán dalolt még leesőben,

vásott kerub, rossz rózsaszál.

Dallal s ölelve várta végét,

cipelve szent tizenöt évét -

ó jaj,

mint a becukrozott halál.

És egy éjjel kérdezte aztán:

két híres szemem hova múlt?

És gyertyát gyújtott s nézte-nézte

és nem látta a gyertyafénybe -

ó jaj -

a tükre, tükre megvakult.

És egy éjjel kérdezte ismét:

hova lett híres két karom,

A két karom, mely csupa rózsa,

most rózsa, rózsa, csunya rózsa -

ó jaj -

és fájdalom és borzalom.

És egy éjjel kereste búsan

fejét, a szépet, édeset

s a pici, drága fej haragvón

gurult-gurult, dörgött a padlón

ó jaj -

és széttörött és leesett.

És leesett a keze, lába,

és leesett a karja is,

és máglyán, lángoló sebekkel,

mint pestises szent, úgy esett el -

ó jaj -

a bús, a szent, a kis Maris.