A nagyanyámhoz vittek el aludni

A nagyanyámhoz vittek el aludni

egy éjjelen.

Sötét bokrok között egy kert kukucskált,

emlékezem.

A félhomályban állt egy üvegajtó,

oly furcsa volt.

Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,

dalolt, dalolt.

Vén óra, régi székek, fanyar illat,

kísértetek.

Csordultig telt bánattal pici mellem,

majd megrepedt.

Kiáltani akartam és lerogytam,

mint egy hívő.

Karom kitártam, s hirtelen megállott,

állt az Idő.