Múlt este én is jártam ottan.

Múlt este én is jártam ottan.

Hogy bíbor lázban hánykolódtam,

az üvegajtó állt elém,

a zajtalan, a hangtalan,

csupa ezüst, csupa arany,

a sarka tűz, kilincse fém.

Az üvegajtó állt elém,

üvegje köd és alkonyat,

bámultam benne arcomat,

s mint víziárny lengett felém,

akár vak tükrök lemezén,

hogy bíbor lázba hánykolódtam.

Néztem közelről meghatottan,

ez az ajtó, ismertem én,

ezen suhant el kisöcsém

s ezen a bűvös, tükrös ajtón

ment el, mikor leszállt az alkony,

kis, kékszemű húgom, szegény,

már régesrég ismertem én.

Csupán egy tükör az egész,

aki belenéz, belevész,

és aztán nincs többé remény,

egy kép az üvegen kilobban.

Múlt este én is jártam ottan.