Zrinyi, a költő

Szeretlek téged, harcos, hősi költő,

zord hadvezér, te rettegett, te nagy,

ki a tiport magyarság szívbetöltő

tartalma, lángja, édes fénye vagy!

Nehéz kardoddal a tart apritottad,

s magad csatáztál, oroszlán-fiók.

Az angyaloknak fennről büszke tollad

szavára hozzánk kellett szállniok.

Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,

hogy a teren mindenki elhagyott;

mart a török s a gyáva cenk zavart,

s te a jövendő századokba zúgva

a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba

kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!