Válás [1]

A messzeség sötétlő méhibe

halkan kigyúl két véres, néma pont...

A jelharangok öblös szája kong.

Tolong az utasok mindegyike.

„Jön a vonat” szólnak s zaj kél e szóra...

Csak váljatok, ez a válási óra!

A könny ezüstlik, szájon csüng a száj,

az útra-szállók intenek kezökkel,

az induló tömeg sietve lökdel.

Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,

némán tekintnek a sinek felé ők,

s a vérszemű szörny már liheg feléjök.

Remegve néznek a félő anyák,

és szívük öble sajdul tompa kíntul,

amint a rabló tömb csikorgva indul.

Majd hangtalanul tűnik el alább,

s távol kigyúl két véres, néma pont...

A jelharangok öblös szája kong.