»ADÁNAK«

Halkult, rejtő és becéző szavak,

Ti akkor is mellette lesztek,

Midőn gazdátoknak már nem szabad.

Nyugtassátok és ölelgessétek

Érintés nélkül, mint a sóhaj,

De mámoritóan, mint a vétek.

Amikor majd nem is gondol rátok,

Szegény gazdátok fojtott álmát

Álmaiba bemuzsikáljátok.

S a szíve majd riadtan megremeg

És szemeibe kapcsolódnak

Nagy távolból a leghivebb szemek.

Budapest, 1912

Pesti Napló, 1933. december 24.