BARNA ÉG ALATT

Nyáron hirtelen barnaság

Jön néha valahonnan.

Csupa nagy gyász a Föld s az Ég

S a szívem félve, reszketőn

Téli tempókra dobban.

Szapulva hull hideg eső,

Csepegő, furcsa árnyak,

Apró, fagyos, téli manók

Redős, forró homlokomon

Nagy próba-táncot járnak.

Ilyenkor mindent jól tudok,

Kegyetlenül, sötéten,

Hidegen látom sorsomat,

Célomat s balga végemet

Ott fönn a felhős Égen.

Barnán, felhősen néz a nyár

Reám, szegény balogra

S itt van már a homlokomon

Korán-kötötten, fagyosan

A tél jégvirág-csokra.

Virágos, szegény homlokom

Mögött mély, barna eszmék

S egy szörnyű gondolat-verem,

Megsiklanak a lábaim

S már mintha esnék, esnék.

Vasárnapi Újság, 1909. 3. sz.