FÖLDRENGÉS ELŐTT

Testvéreim, reánk most az Időből

Vészes csodák, gyönyörű napok hullnak.

Emeljétek föl az arcotokat,

Most, most, mikor a bajok sokasulnak.

Ingnak a házak, menjünk az utcára,

Ott zúg a Sors s táncos vér-jelek intnek.

Amink van, vigyük az utcára ki:

A rongyainkat és a sebeinket.

A rongyainkat és sebeinket,

Bús szemeink évezred-törte fényét,

Kemény öklünket, igazunk, hitünk,

Forró, varas szánk bosszúlihegését.

Karddal, korbáccsal, ónnal, lópatával

Ha jönnek, álljunk, most végre megálljunk.

Nyög, reng a Föld, rosszabbul nem lehet,

Nekünk semmink sincs, hátunkon a házunk.

Reng a Föld és vadul ölet az úr-had?

Rengjen a föld s a dölyfös had ölessen.

És mégis más lesz a magyar világ,

Az utcákon már a Jövendő lebben.

Testvéreim, megmart, szegény szivünket

Rakjuk rá izzadt, büszke homlokunkra,

Vagy bércet szül vagy mély sírt most a Föld:

Földrengés lesz, legyen talpon az utca!

Népszava, 1908. október 4.