ENGEM FÉLIG SZERETTEK

Még egy kis felednivalóm van

S csak addig fognak tudni rólam,

Míg ezt az egyet is lerázom:

Engem mindig félig szerettek.

Nekem nincs semmi tartozásom,

Könnyű lehet az elmulásom,

Engem mindig félig szerettek

S ezért nem jár emlék, se hála.

Engem mindig félig szerettek,

Van jogom, hogy gonosz lehessek

S úgy haljak meg, hogy nagyon fájjon,

Kik szivüket úgy óvták tőlem.

Ez az egyetlen tartozásom

S ezt az egyet játszva lerázom.

Engem mindig félig szerettek

S én nem szerettem senkit, senkit.

Páris, 1910. január vége

Vörös Lobogó, 1919. január 31.