A PAPOK ISTENE

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

Tőle jött minden kénes átkunk,

Sok meg nem hallott imádságunk,

Földi poklunk, ős kárhozás,

Szolga-voltunk, szegény sorunk

És hogy mi még mindig csak - várunk.

Ne dőljünk a szent Kába-kőre,

Várjon égi csodát a dőre.

Nekünk az élet a malaszt,

A mi üdvünk a változás,

A mi imánk: mindig előre.

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

Népszava, 1907. április 24.