UTAZÁS A MÚLTBAN

Hadd idézgessék ők a Multat,

Mulassanak a nyomorultak.

Ahol a föld mi vérünk issza,

Szekerezzünk a Multba vissza.

Fussunk velük targoncán ülve,

Bús emlékekre felkészülve.

Mióta ők éltek és voltak,

Mindig minket űztek, gyilkoltak.

Csak menjünk, hogyha ők akarják,

Járjuk a Mult vén birodalmát.

Gyalázott pór szüzek holttestén,

Százszor elszántott koldusmesgyén.

Fájdalom-csúcson, bánat-völgyön,

A fölfalatott Dózsa Györgyön.

Jobbágy ifjún vagy banyán által,

Menjünk, urak, minket nem átall.

Fölmutatjuk - sírjukból intnek -

Szomorú mártir-őseinket.

Mióta csak éltünk és lettünk,

Ti éltetek és mi szenvedtünk.

Menjünk, urak, vissza a Multba,

Ti akarjátok újra, újra.

Mi késni a Multban se késünk.

Egy biztos: a mi nagy ütésünk.

Népszava, 1907. szeptember 22.