NOÉ BÁRKÁJA

Volt egyszer egy hajó,

Tarka népű bárka,

Szél-bali özönvíz

Omlott, csapott rája -

Mokra s kuruc mennykő

Tüzét mind ráhordta,

Noé bárkájának

Címezte, csufolta.

Hajh, hajh! Hol e hajó?

Tréfás kedvű átok:

Most a bal-vizeken

Keres Ararátot.

A régi bárkának

Férgesét kiszedte

S még tarkább sereggel

Száguld vad vizekre.

Negyvennyolcas tigris

És disszidens fóka,

Éjszakai bagoly

És nemzeti róka,

Szárnyaló turulok

És csökönyös rákok,

Ilyen Noé-bárkát

Tán Noé se látott.

Rajt’ a szőlőtő is,

Negyvennyolcas tőke,

(Régi, nemes nektárt

Kapunk-e még tőle?)

Kossuth-Noé viszi

Vadvizeken át is,

Hajh, de kár, hogy viszi

A filokszerát is.

»-y.«

Budapesti Napló, 1905. január 25.