INTERMEZZO

Ezer dalnak szent Viselőse,

Új érzések bolondos hőse:

Megállok. Lehajtom fejem

S rívó kacajjal kérdezem:

Kinek, minek, meddig, mivégre?

Szakadjon itt meg. A Pénz éhe,

Épp ez a nagy kín fojtogat.

Tűrtem, vártam én már sokat.

Nincs ennek semmi büszke célja,

Csak épp, hogy lázas voltam néha.

A nagy láz sok mindent akar

S az ember gyarló és - magyar.

Másoknak nő a kedve, hája.

Enyém: a vágyak gyehennája.

Agg szívem gyötrelemben ég

S amit elért, már - nem elég.

Pénzt, csókot, hírt, semmit sem bírni?

Miért erről még dalt is írni?

Beteg vagyok. Kínok, dalok.

És unom már. Én meghalok.

Budapesti Napló, 1906. április 15.