A SÁRBAN

Az első dal egy lányról szólott.

Fehér lány volt, ki félve adta

A könnyfakasztó, szűzi csókot.

Aztán más lányról énekeltem...

Jéghideg volt mindkettőnk ajka,

Fáradtak voltunk mindaketten.

És ismét égtem izzó vágyba’...

Feltámadt szívvel bandukoltam,

De nem találtam egy leányra...

Most már elhagytak mind az álmok,

A dal kihalt, szivem üres lett,

Köröttem bor s festett leányok...

1899. szeptember 5.