BOLDOG ÖRVÉNY

Valaki (szeme lélekbontó)

Kérdett valamit s így feleltem:

- Ez a panteon akkor épült,

Mikor örvényben élt a lelkem,

Amikor még deszka-királynők

Koronázták meg minden álmom...

Ne féljen, édes, nem lesz többé

Ilyen bolond vér-áradásom.

Nem kerüli lelkem az örvényt

Ma sem, ha a vágy odavonja,

Minden csatázó léleknek van

Egy masztiksz-szagú panteonja,

De az enyém nehéz, vasajtós,

Vashomlokára odavésve:

Meg nem nyílik, mert becsapódott

Valamikor, anno: Irénke...

Valaki (szeme könnyet ontó)

Sóhajtva, búsan ennyit mondott:

- Maguk hozzánk akkor kerülnek,

Ha már nem vadak, nem bolondok...

Amíg örvénybe tudnak szállni,

Hiába intünk mi utánuk,

Deszkakirálynők koronáját

Ragyogja be a legszebb álmuk.

Amikor már reánk kerül sor,

Pogány, lázongó vérük lomha,

Mindegyiküknek megtelt immár

A maga kisded panteonja...

...Mért rabolnak ott meg bennünket?

Mért szomjasak ott annyi vérre?

- Óh, boldog örvény!... Maga ott járt

Valamikor... Boldog Irénke...

1904. november 17.