SZAKÍTS, FELEDJ!

Ha van lelked a szakításhoz,

Ha van erőd a feledéshez:

Szakíts, feledj!...

Úgy sem volt az szerelmi mámor,

Csak egy szeszély, mit szít a távol.

- Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden,

Silányság volt ez is, mint minden,

Álom csupán...

S én, aki mindent elvesztettem,

Hogy’ rohantam e lehetetlen

Álom után!...

Befejeztük kis regényünket,

Bevégeztem már minden álmom:

- Isten veled!...

Hogy ki vagyok, tudod Te, édes

S ha van erőd a feledéshez,

Szakíts, feledj!...

1899. december 31.