PUSKIN

Oroszországban egy vasúti igazgató megtiltotta a

tisztviselőknek, hogy Puskin ünnepeltetésében részt

vegyenek, mert Puskin nem volt - vasúti tisztviselő.

Dicső poéta, büszke lélek,

Tudsz-e mirólunk valamit?...

Óhajtod-e megtudni vajjon,

E hitvány földön mi van itt?...

Megsajnálsz-e néha bennünket,

Kik küzdünk, bízunk s álmodunk

S a dicsőségről álmodozva

Életet, lelket áldozunk.

Tudod-e, hogy a költő sorsa

- Mi régen volt - még mindig az -

Hiába gyújt fel égi lángot,

Leroskad, elvész az igaz.

Gúny, megvetés az osztaléka,

Lenézi minden kis parány,

Vegetáló, tucat-emberhad

Irígyli rongyát is talán!...

Száz év után még most sem értnek,

Anyégin fennkölt dalnoka!

Emlékedet sárral dobálja

A korlátoltságnak kora.

Lángszellemednek büszke röptét

A kor követni képtelen,

Filiszteri, dohos büróban

Számodra hála nem terem.

Óh, nagy poéta, büszke lélek,

Ki gyűlölted a tömeget,

Ha új bolygódról letekintesz,

Bizonnyal most is megveted...

De nekünk a szívünket tépi

Ez a hálátlan nemzedék,

Mely nyomorultul meggyalázza

A Puskin drága, szent nevét!...

1899. július 17.