LÓTUSZ

Lótusz-virág, lótusz-virág,

Szent kelyhedet megcsókolom, lásd,

Aztán felhőzni kezd a lelkem,

Aztán keserű záport hullat,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

Én feledésre sohse leltem,

Én siratom az örök romlást,

Én siratom a napkeletet,

Siratom a Gangesz partját,

Honnan romlásra elkerültünk,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

A mi hazánk ez sohasem volt,

Mi csak romlásra éltünk itten,

A fény és illat buja álmát

Elvette egy kegyetlen isten

S mi már csak sirattuk az álmot.

E világ nem a mi világunk,

Megöltek a hideg virágok,

Megöltek engem s téged is,

Lótusz-virág, lótusz-virág...

Szent kelyhedet megcsókolom, lásd,

Megsiratom az örök romlást

S veled hal meg szent napkeletre

Vágyódva, sírva, összeesve

Az én idegen lelkem is,

Lótusz-virág, lótusz-virág!