A NAGY SZERELEMBŐL...

A nagy szerelemből

Nem maradt meg semmi.

A multat olyan jól

El tudtam feledni:

Nem emlékszem másra,

Csak a búcsuzásra.

Megfogtam kis kezed

Hűséget fogadva,

Kacagás volt nézni,

Hogy meg voltunk hatva

S míg ott álltunk ketten,

Majdnem sírni kezdtem.

Engem a tömegbe

Vitt az élet árja,

Itt meg hamar elszáll

Az ifjukor álma...

Vissza úgyse kapnám,

Minek is siratnám?...

...Megszeretik egymást

Ifju és leányka.

Tündér-álmot szőnek,

Sírnak is utána, -

Megszeretik egymást

S elfeledik egymást!

Ne búsuljunk rajta,

Nem segítünk rajta.

Józannak kell lenni,

A világ azt tartja.

Régi mese, régi...

Kár róla beszélni!

Tudom, hogy hű hozzám

Jómagad se lettél,

Álmodozó szívvel

Minek is szeretnél?

Az álmoknak vége,

Nem adnak pénzt érte.

Kalmár szívvel járjuk

Tovább a világot,

Kacagjuk a multat,

Kacagjuk az álmot

S hogyha találkoznánk,

De jól is mulatnánk!...

A nagy szerelemből

Nem maradt meg semmi,

Álmaim olyan jól

El tudtam temetni,

Nem emlékszem másra:

Csak a búcsuzásra...