HAMVAZÓSZERDÁN

Meghajtom bűnbánón fejem

S mit rég’ tevék, imádkozom.

Általnyilallik lelkemen

Egy rég’ nem érzett fájdalom.

Egy rég’ nem érzett fájdalom

Imára szólit engemet,

Hisz’ örömtől imádkoznom

Oly régen-régen nem lehet.

*

Ez a nap már rég’ az én napom,

Ez a bánat régi, régi kincsem,

Nem a bűnbánásra alkalom,

De örök lelkiharc, örök Isten!

Nem az örömnapoknak álmát

Siratom némán, könnytelen szemekkel,

Hanem lelkem borongó árnyát,

Kisértő, rémes szellemekkel...

*

Ejh! hagyjuk a sírást,

Sírjon, kit bűne sírni késztet,

Pohár csendüljön, ébredjen a szív:

Ma ünnepel halál, enyészet...

Ma zokogástól hangos a templom,

Könny a szemekben, hamu a fejen, -

Dalra fel, míg mások zokognak,

Ez a nap az én régi ünnepem!...