EPILÓGOK

I.

Vége!

Nem reszket a kezem,

Míg leírom e szót,

Úgy áldom az órát,

A szép találkozót,

Mint most a búcsuzót.

Álom,

Gyönyörü álom volt,

A Te kezed szőtte,

Áldjon meg az Isten

Százezerszer érte,

Milliószor érte!...

II.

Ha fölcsendül egy hang a multból:

A Te ezüst hangod repül felém

S én úgy foglak áldani újból,

Mint szerelmünknek édes reggelén;

Ha epedő dal száll föl szívemből,

Teneked legyen szentelve dalom,

Hiszen Te voltál, aki szeretni,

Aki dalolni

Megtanitottál, édes angyalom!

III.

Majd, ha a »Hymen« rovatában

Olvasni fogom a neved,

Még egyszer fog a szívem fájni

S aztán végképpen elfeled!...

Előszedek egy csomó verset,

Mind szépen a tűzbe dobom

S megírom - a gratulációt

Egy négyszögű papiroson.