A KÍSÉRŐ HÁZAK

Nem könnyen törődők a házak

S ha csöndes, jó éjszaka van,

Sírnak, fájnak, indulnak, másznak

Az eltávozottak után.

S mikor a házak megindulnak,

Nagyon nagy a szomoruság,

Keresik a dülöngő Multnak

Jövendő, szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek,

Olykor hiába volt az út,

De a házak sírnak és kelnek

S a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat

(Neked mindegy, add, Istenem)

S add, Istenem, mind ama jókat,

Mik nekünk járnak és dukál.