KOLDUS HÍVÉSNEK ÁTKA

Ha az adódott, hogy megérjem

Lakodalom multjának tompa,

Síri és szörnyű csömör-napját,

Nem hiszem, hogy lelkem ujjongna.

Nem hiszem, hogy épitő vágyam

Hivő lángjával újra égjen,

Egész magyar- és ember-voltom

Lángja, égése lesz a szégyen.

Hazátlanoknak kis darab föld

Maradt még mindig. S valahonnan

Lehet még hazamosolyogni,

Új oltárok fénye mint lobban.

Mint próbálják megint feledni

Gondolat, Szépség csúnya vesztét,

Hogy legyen megint, mi pusztuljon

S a koldus hivést újra-kezdjék.