AZ ÍTÉLET ELŐTT

Hatvany Lajosnak küldöm.

Kik most büszkén és bizonyosra

Mentek,

Öreg legények s drága fiúk,

Szentek, be kár,

Hogy balgaságra avagy halálra

Titeket el nem készitettek.

Mi, néhányan, szépen vergődtünk

Rosszban,

Mielőtt eljött mind az, ami

Most van. Be kár,

Hogy a halálra-menendők

Sohse fogják tudni, hogy hogy van.

Valami mégis megmarad tán:

Élet,

Megmaradtak termő élete,

S félek, be kár,

Hogy ezután rosszabb lesz élni

S ezután jön még csak Itélet.