INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK

Most, a gyáva szemérmetlenség

Kurjongató, rossz éjjelén,

Böcsületére jól vigyázzon

Minden nemes szegény legény.

Egy életünk és egy halálunk

S a régi, hős idők alatt

Élet s Halál peremén jártunk,

Nekünk nem új e gondolat.

Kit elsodor e zagyva éjjel,

Ki megmarad fészek-rakón,

De mi közülünk játsszék csínján

Mindenki a tárogatón.

Mi másoknál messzebbről jöttünk

És örök, amit akarunk,

Ha úgy akarja a muszájság,

Jól van, jól van, hát meghalunk.

De az a mi gyönyörüségünk,

Hogy, ha minden reped, szakad,

Böcsületes szegény legények

Pihennek a romok alatt.

Megállott, de lehet folytatni

A jó szemek, a szép szemek

Érdemes, őrült látomását,

Az Életet, az Életet.

1915. március