NINCS ITT ORSZÁG

»Ami megmaradott vala a sáskától, megevé a cserebogár, és ami a cserebogártól megmaradott vala, megevé a hernyó, és ami a hernyótól megmaradott vala, elsüté a ragya.«

(Jóel próféta könyve I., 4.)

Petuel fia, Jóel, jóslata:

Városok, mezők elpusztulnak itten

S lélekbéli s való vetéseinken

Zsebrák-láb vagy a kozák lópata

Taposnivalót egyként nem talál majd.

Bús föld, hogy »mentő«-d olyan eszelős:

Kötődik Gesztért duhajul a Sorssal

S Bécsért és Gesztért ő akkor erős,

Mikor maradék magyar mit se forral,

Ritkult, romlott s neki már minden más: jobb.

Már nincs, kit leverjenek az urak,

Már csak vonaglás a mi lázadásunk,

Hálát nem adott s már nem is mutat

Bécs. Késő a mi úr-virtuskodásunk,

Hős uraink Majtényt is elaludták.

Harcra készítni elő a magyart,

Védő-bástyául megintelen Bécsnek?

Az én népem már rút halálba tart

És németet majd csak talál a német,

Régen és másként lett volna itt: ország.

1914 január