ÉS MOST MÁR

És most és most már

Nincs bennem avas ijedelem,

Rosszabb már nem jöhet a rossznál:

Elfelejtem s tán kiheverem

Lódítván magam ölből ölbe.

Kik fajuk óvták,

Óh, mindig így cselekedtenek:

Csalódott s fáradt pátrióták,

Hajszolták maguk sok-sok beteg

Mámorba, feledésbe, csókba.

Törő, sok szirtnak

Nem kinálom immár a fejem,

Bús csodák és sorsok lebírtak,

Ilyenkor legszebb a szerelem

S igaza volt Antoniusznak.

Elvész az ország,

Ha elfogytak az aszkéta-szivek

S fájdalmaim testem mért rontsák,

Mikor nincsen minek és kinek

S zsongító asszony-ölek várnak.

Biblia mondja:

Pusztuló nép vezérei

Mind-mind a bujaság bolondja,

Ha már nem tud szépen vérzeni

S pusztulás hív paráznaságot.

Hős fajom döglik,

Hiába harc, hiába fájdalom,

Hiába gőg, hagyjuk a többit:

Kötél szakadt és én vén hátamon

Bizsergő vágyak poklát érzem.