A RABBISÁG SORSA

Pétere is ennen-magamnak,

Kakasszó szólhat már ezerszer,

Dédelgetett énem, vén Mester,

Zsidótalan és szegény rabbi,

Soha-soha meg nem tagadlak.

Soha-soha nem állok rabnak

Őrjöngő népek közepébe.

Nem állhat az, kinek a vágya

A népek és az Isten népe

S a minden vágyak legszebb vágya:

Ez a világ legyen világja,

Ékes, vidám, aki, jaj, ésszel

Embernek mert jönni s meréssel

Szántja, gondolja el e Bolygót.

Nem mondom én, hogy tegnap jól vót

S mindig úgy lesz, hogy egy-két ember

Érdemlődik, kit szerelemmel

Vesz körül a krisztusi dőre.

De már ezért az egy párért is

És magunkért, rabbiságunkért,

Előre az igazságunkért:

Csalatni, csalódni, előre.

1915. június