KINCS GYULA EMLÉKÉNEK

Fájt, hogy az arcod

Nagyon síma volt a ravatalon:

Hogy törölhette

Arcodról le a drága indulatokat

A Halál, ez a durva Hatalom?

Bús tünődésed,

Gondod, búd, békéd és bölcs mosolyod

Hogy törölhette

Arcodról le egy bolond, semmi, hirtelen,

Egy ostoba, leső, percnyi dolgod?

Fáj, hogy elhinni

Síma arcu búcsúd ma sem tudom

S ha rossz szememmel

Téged, hasonlitatlan, összetévesztelek

És sírok a havas országuton.