TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN

Faluja nyár-éji csöndjéből

Fehéren, aggódva kibámul

A torony

S vér-hireket vár a lángoló,

Vénhedt világbul.

Harangjait altatja némán

S az Istenének, kinek háza,

Nem üzen,

Áll, remeg és bámul a torony

Megbabonázva.

Az Ég csodálatos felhői

A Holdat rejtegetve úsznak

S a torony

A Holdnak köszön, e mennyei,

Bölcs omnibusznak.

A Hold sokféle tornyot látott,

Sohse sietett, sohse késett

S nem riad,

Ha telnek e kis Föld-csillagon

Elrendelések.

Tán holnap már vérrel meszelten

Fog csillogni istenes őrünk,

A torony,

S a harcos multnak igéje zúg:

Halunk vagy győzünk.

Tán holnap már a torony hősibb

Vallását vallja vércse-multnak

S fiai,

A harangok, a még álmodók,

Össze-kondulnak.

Csak a Hold fog tovább döcögni,

Mint majd a Föld is, ember nélkül

S a világ

Holdfényes torony-romok fölött

Mégis megbékül.

1914. július derekán